A ROSTOK SZEREPE KUTYÁINK EGÉSZSÉGÉBEN
Korábbi blogbejegyzésünkben (Tudatos gazdinak lenni – nagyító alatt kutyáink étrendje 2. rész) már röviden írtunk arról, hogy a szénhidrátok közé tartozó különféle rostoknak milyen fontos szerepe van nemcsak a bél, hanem az egész szervezet egészségének megőrzésében. Most ezt szeretnénk hosszabban körüljárni.
A bélrendszer és a benne élő mikrobák, valamint a táplálék, az emésztés és az egészség kapcsolata jelenleg a táplálkozástudomány egyik leginkább kutatott területe, ahol nagyon fontos és érdekes, elgondolkodtató és előremutató eredmények születnek.
Nézzük meg együtt, hogy mik azok a fogalmak, amikkel gazdiként mi is jó, ha tisztában vagyunk, hogy még többet tehessünk kutyánk egészségéért.
Milyen kapcsolat van a kutyáink által megevett táplálék, az emésztésük és a bélrendszerükben élő mikrobák között?
Iskolai tanulmányainkból ismerős lehet, hogy a szervezetbe került táplálék az emésztőrendszer teljes egészében (a szájüregtől a gyomron át a vékony- és vastagbélen keresztül a végbélig), többek között a különféle emésztőenzimek segítségével alkotóelemeire bomlik, majd ezeket az alkotóelemeket a bélcsatornából felszívódva hasznosítják a test sejtjei. Arra is emlékezhetünk, hogy a bélben élő „jótékony” baktériumok is hozzájárulnak a táplálék minél teljesebb feldolgozásához. Kutyáinknál sincs ez másképp.
Tulajdonképp az eledel, a kutya szervezete és a bélcsatornájában élő mikrobiom közötti kölcsönhatás a következő lépésekre bontható:
- A nyelés folyamán a táplálékkal tápanyagok (zsírok, szénhidrátok, fehérjék) kerülnek a bélcsatornába.
- A gyomor-bél traktusba került tápanyagokat mind a kutya szervezete, mind pedig a mikrobiom hasznosíthatja.
- A szervezet által elvégzett emésztés során a tápanyagok alkotóelemeikre (pl. egyszerűbb cukrokra, aminosavakra, zsírsavakra) bomlanak, melyeket a tápcsatornából felszívódva hasznosíthatnak a szervezet sejtjei.
- A test által le nem bontott vagy fel nem szívott tápanyagokat a bélcsatorna mikrobiomja megemésztheti, majd az alkotóelemeket felhasználhatja.
- Azok a tápanyagok, melyeket sem a szervezet, sem pedig a mikrobiom nem hasznosított, a vastagbélbe kerülve, az ott élő mikrobák által fermentálódhatnak, az így keletkezett anyagok pedig mind a bél, mind pedig felszívódva az egész szervezet egészségére hatással lehetnek.
Mik azok a mikrobioták és mi a mikrobiom?
Mikrobiotának nevezzük az egy szervezethez kapcsolódó, például abban élő vagy akár a bőrfelszínen megtalálható mikrobák összességét. Ezek lehetnek vírusok, baktériumok, gombák és más egysejtűek is.
Mikrobiomnak korábban az egy meghatározott élőhelyen élő mikroorganizmusok összesített genetikai anyagát nevezték. Ma már azonban a gyomor-bélrendszerben található (gasztrointesztinális, GI) mikrobiomot egyedülálló metabolikus képességekkel rendelkező szervként ismerik el, mert olyan széles körű és mélyreható hatással van az egészségre.
A GI mikrobiom a szájüregben kezdődik és a végbélig tart, és akár több milliárd élőlény is alkothatja. A kutyák vékonybelében kutatások szerint több, mint 200 faj található, míg a vastagbelükben ezernél is több faj előfordulhat. Ma már tudjuk, hogy ezek a fajok nemcsak a tápanyagok feltárásában, lebontásában, megemésztésében és felszívódásában vesznek részt, hanem például olyan anyagokat is termelnek, melyek gyulladást okozhatnak, vagy épp ellenkezőleg, gyulladást csökkentő hatásúak lehetnek.
A gyomor-bélrendszeri mikrobiom kialakulása már a méhen belül elkezdődik, összetételében óriási egyedi eltérések lehetnek, és természetesen nagy hatással van rá a táplálék összetétele és minősége is.
A rostok fajtái és hatásai
A rostok az összetett szénhidrátok közé tartoznak, azaz több és többféle cukormolekulából állhatnak. Mára leginkább az oldhatóságuk és a fermentálhatóságuk alapján osztályozzák őket. Az útifűmaghéj és a cukorrépa pép a jobban oldható rostok közé tartoznak, míg a cellulóz és a keményítő kevésbé oldhatóak. Ugyanezen példáknál maradva, az útifűmaghéj és a cellulóz kevésbé fermentálható, míg a cukorrépa pép és a keményítő jobban fermentálható.
A könnyen fermentálható rostok fokozhatják a belekben történő gázképződést és hasmenést, míg a nehezebben fermentálható rostok alacsonyabb emészthetőséget, a tápanyagok rosszabb felszívódását, nagyobb mennyiségű bélsarat és akár bélsárrekedést is okozhatnak.
Ezért olyan nagyon fontos az eledel megfelelő szakértelemmel történő összeállítása, hiszen sem a túl magas, sem a túl alacsony rosttartalom, sem pedig a nem megfelelő minőségű rosttartalom nincs jó hatással a bélműködésre és a GI mikrobiomra.
A rostok egyaránt segíthetnek a bélperisztaltika (bélmozgás) lassításában, és ha kell, a gyorsításában is, azaz normalizálják azt. Védik a bélnyálkahártyát, megkötik a különféle irritáló anyagokat és hozzájárulnak a megfelelő mikrobiom fenntartásához is.
A megfelelő rosttartalom segíthet a bélgyulladás, hasmenés vagy épp bélsárrekedés kezelésében, a mikrobiomra gyakorolt hatása révén hozzájárulhat az allergia és különféle gyulladásos betegségek tüneteinek enyhítéséhez, és jótékony hatású lehet elhízás és/vagy cukorbetegség esetében is.