MIÉRT LEHET VESZÉLYES KUTYÁINKRA A TÚLSÚLY ÉS AZ ELHÍZÁS?

Túlsúly és elhízás: nem ugyanazt jelentik

Bár sokszor egymás szinonimájaként használjuk, valójában a túlsúly és az elhízottság nem ugyanazt jelentik. Túlsúlyról akkor beszélhetünk, ha kutyánk testtömege 11-20% vagy esetleg 25%-kal van az optimális felett, míg elhízásról akkor, ha kedvencünk súlya legalább 20-25%-kal magasabb, mint az ideális lenne. Tehát az elhízottság ‒ szó szerint ‒ súlyosabb állapotot takar, mint a túlsúly.

Azt gondolhatnánk, hogy négylábú társunk túlsúlyáról a rendszeres mérlegelés pontos képet ad, de ez nem ilyen egyszerű. Kutyánk testtömege nemcsak a zsírszövet felszaporodása miatt nőhet, hanem az izomtömeg növekedése miatt is, de sajnos, akár egyes daganatok növekedése is vezethet súlygyarapodáshoz.

Ezért nem a mérleg önmagában, hanem több módszer együttes alkalmazása adhat pontos képet arról, hogy kedvencünk testtömege milyen viszonyban van az optimálissal. Az egyik ilyen, aránylag egyszerűen alkalmazható módszer az ún. BCS (Body Condition Score), a kondíció szubjektív pontozása, ami a bordák, a gerinc, a faroktő zsírral fedettségét, a has felhúzottságát és a test felülnézeti alakját együtt értékeli, és kutyánkat ezek alapján lehet különböző kategóriákba (pl. nagyon sovány-ideális-elhízott) besorolni. A kondíció felmérése és az ajánlott diéta megbeszélése akár az állatorvosi vizit során is elvégezhető.

Az ideálisnál magasabb testtömeg a fejlett országokban felmérések szerint a kutyák akár 70%-át is érintheti, az adatok azt mutatják, hogy négylábú társaink kb. 30-50%-a túlsúlyos és kb. 20%-a elhízott.

Mi lehet az elhízás és a túlsúly oka?

Az optimálisnál magasabb testtömeg lehet elsődleges vagy másodlagos. Elsődleges akkor, ha a bevitt energia több, mint az energia felhasználása, másodlagos pedig akkor, ha valamilyen anyagcsere, hormonális betegség vagy gyógyszerhatás áll mögötte. A másodlagos elhízás nagyjából az esetek 5%-át takarja, a háttérben lehet például a pajzsmirigy alulműködése, vagy más belső elválasztású mirigyek alul- vagy túlműködése.

Akkor mi állhat a túlsúlyos esetek 95%-a mögött?

Egyszerre rossz és jó hír is, hogy legtöbbször a gazdi. Hiszen mi vagyunk azok, akik eldöntjük, hogy mit, mikor és mennyit adunk enni kutyáinknak, úgy, hogy mi látjuk ‒ vagy pont nem vesszük észre ‒ nap, mint nap, hogy az általunk adott táplálék sok, elég vagy éppen kevés kedvencünknek. Tehát a felelősség a miénk, de ha mi tudunk ebben a kérdésben változni, akkor jó eséllyel négylábú társunk testtömege is fog.

Az is tény, hogy egyes fajták hajlamosabbak a hízásra, és persze egyedi különbség is van a súlygyarapodás tekintetében a kutyák között, akár még fajtán belül is. Nyilvánvalóan az is nagyban befolyásolja kedvencünk energia- és tápanyagigényét, hogy milyen aktív életet él, naponta mennyit és milyen intenzíven sétál-mozog-sportol.

Az életkor előrehaladtával akár 20-30%-kal is csökkenhet kutyánk energiaigénye fiatal korához képest, és tanulmányok szerint az ivartalanítás is nagyjából 30%-kal csökkentheti az anyagcsere aktivitását, tehát fokozhatja az elhízásra való hajlamot.

Hogyan hat kutyánk szervezetére a túlsúly és az elhízás?

Ma már tudjuk, hogy a zsírszövet olyan kémiailag aktív anyagokat termel, amik egyrészt hatással vannak a vérnyomásra, a szénhidrát- és zsíranyagcserére, az immunrendszer működésére, de ugyanakkor állandó gyulladást tartanak fenn a szervezetben, ami hosszú távon hajlamosíthat akár a daganatos betegségek megjelenésének magasabb kockázatára is.

A túlsúly és elhízottság többek között növelheti az altatással járó orvosi beavatkozások kockázatát, ronthatja a szervezet hőtűrő képességét, súlyosbíthatja a különféle mozgásszervi, keringési- és légzési betegségek tüneteit, és nehézségeket okozhat a tenyésztésben is.

Mit tehetünk gazdiként?

Ha már tudjuk, hogy négylábú társunk testtömege az optimális felett van, akkor a legelső és legfontosabb, hogy kutyánk érdekében őszintén nézzünk szembe a saját (és a családunk) etetési szokásaival. Gondoljuk át, hogy mit, hányszor és mennyit adunk enni kedvencünknek, és ilyenkor ne csak a fő étkezéseket, hanem minden jutalomfalatot, nasit és egyebet vegyük számba.

Az előre elkészített eleségeken (pl. száraz tápok, félnedves tápok, konzervek) feltüntetett etetési útmutató a kutyák nagyjából 80%-ára igaz, azaz mindig lesz olyan kedvenc, akinek a testtömegéhez ajánlott legmagasabb adag is kevés, hogy tartsa a súlyát, és lesz olyan is, akinél viszont a legkisebb mennyiség is elhízást okoz. Ezért ha új eleséget adunk négylábú társunknak, akkor 2-3 héten keresztül érdemes fokozottan figyelnünk a testtömegét és kondícióját, hogy lássuk a változást.

Ha kutyánk súlyának csökkentése érdekében diétába vágunk, akkor nemcsak a táplálék és energia mennyiségét érdemes visszavenni, hanem ha kedvencünk egészségi állapota engedi, akkor növelhetjük a napi aktivitását is. A többletsúly miatt meggyötört mozgásszerveknek (különösen az ízületeknek) nagy segítséget adhatnak a PERRO Pro Gelenk és Gelenk Support ízületvédő termékei. A napi adag pontos kimérése mellett az is segít, ha azt napi 2-3 alkalomra elosztva adjuk négylábúnknak, mert az emésztéssel járó hőtermelés is hatékonyabbá teheti a fogyást.

A testtömeg csökkentését még elősegítheti, ha nem az addig megszokott eleséget adjuk kisebb mennyiségben, hanem az ún. light táplálékokkal etetjük kedvencünket. Ezeknek a fogyást megkönnyítendő kifejezetten alacsonyabb az energiatartalma és magasabb a rosttartalma. Ha a gyorsabb fogyasztás mellett döntünk, akkor az eleséget az elérendő testtömegre kiszámolva adagoljuk négylábúnknak. Ha pedig a lassabb mellett, akkor kéthetente csökkentsük táplálékát nagyjából 10%-kal.

Ha kutyánk a túlsúly mellett eleségallergiával is küzd, de állati fehérjeforrásként ehet kecskét, akkor a PERRO Grain Free Adult Soft Light Kecske teljes értékű kutyatápját neki találták ki. Ez egy félnedves (ún. soft) táp, azaz magasabb a nedvességtartalma, így kíméletesebb az emésztéshez, egyféle állati fehérjeforrást (kecskét) tartalmaz, tehát eliminációs diétába is beilleszthető, burgonya a fő szénhidrátforrása, glutén- és gabonamentes, és csak 6,5% a zsírtartalma.

A jutalomfalatok természetesen diéta esetén sem maradhatnak teljesen el, arra figyeljünk, hogy ilyenkor a napi energiabevitel nagyjából 5%-a származzon belőlük.

Ha közös erőfeszítéseinknek köszönhetően elértük, hogy kedvencünk súlya az optimális tartományba került, akkor nagyon fontos, hogy meg is őrizzük azt. Tehát figyeljünk továbbra is oda, hogy mit és mennyit adunk enni négylábúnknak, mérjük meg legalább havonta (lehetőleg azonos körülmények között) a testtömegét, becsüljük meg kondícióját és egészségi állapotának megfelelően mozgassuk rendszeresen.

Ahogy az előzőekből látjuk, gazdiként óriási felelősségünk van abban, hogy kutyánk testtömege az optimális tartományban maradjon, és ezzel abban is segítsük, hogy minél hosszabb és egészségesebb élete lehessen. Az állatkertekben sok helyütt láthatjuk kiírva: „Ha szeretsz, nem etetsz!” Annyiban ez kedvencünkre és ránk is igaz, hogy a szeretet, a törődés, a közös idő és programok nem helyettesíthető az étellel. Ez talán így hangozhatna kutyáink szájából: „Ha szeretsz, jól etetsz!”